Rólam

2013 őszén iratkoztam be az első kerámiatanfolyamra a Kerámiaparkban, Szili Feri órájára. Már az elején tudtam, hogy ebből én többet akarok kihozni, mint egy egyszerű kikapcsolódás. Akkor voltak picik a fiaim, de már tervezgettem, mihez kezdek később. Közben haladtam, lassan tanulgattam, majd a kislányunk is megszületett. Amikor visszamentem a tanfolyamra, később a Kresz Mária Alapítvány fazekas okj tanfolyamára is beiratkoztam.  Szerettem volna még korongolásban fejlődni, és valamilyen hivatalos képesítést is kapni. Első évben Rónai Ági, majd Farkas Judit volt az oktatóm. Tanulhattam még Csupor Istvantól a népi fazekas kerámiákról is, ebben nagyon szerencsésnek tartom magam. Mi voltunk az utolsó osztálya életében.

A gyakrolásban nem feltétlen tudatosan, hanem inkább ösztönösen haladtam mindig előre. Ha valami forma engem hajtott, elégedettséggel töltött el, azt hajtottam. Felületek, minták, formák vonzottak, mások taszítottak. És én mindig csak arra tudtam menni, amerre a lelkesedésem vitt. Bármi más megfeneklett, nem ment. Lehet ezt átoknak is tekinteni, de végülis az áldásos oldalát jobban szeretem hangsúlyozni. Ettől lettem alkotó ember a rám jellemző fromákkal és hangulattal.

Persze, a kerámiatanulás az elején (és sokszor később is) nagyon frusztráló tud lenni. Olyan sok ponton elromolhat egy tárgy, olyan sok mindent kell gyakorolni, mire azt tudom létrehozni, amit szeretnék, hogy az elképesztő. Hosszú út vezet el addig, ami valóban az enyém, és úgy is néz ki, ahogyan az engem elégedettséggel tölt el. És ebből a szempontból számomra a külső elvárások nem számítanak, a külső megerősítés nem érdekel. Csak az az ötlet és belső igény és kíváncsiság hajt, ami belőlem jön.

2019-ben történt, hogy az első kemencémet megvásároltam. Még bizonytalanul kezdtem bele, felépült az otthoni műhely, a kislányom is ovit kezdett, én pedig lassan belefolytam a kerámiakészítésbe. Viszonylag magamra voltam hagyva, mert a tanfolyamokon más agyagokkal, más mázakkal dolgoztunk, mint amit én szerettem volna. Én magastűzön, 1200 fok fölött kezdtem dolgozni, megismertem az új agyagokat, megküzdöttem a mázaimmal. Elmentem különféle tanfolyamokra, és sokat tapasztaltam az otthoni kis műhelyben. A barátnőim nálam égettek, ebből és az első Kiskertpiacokból jöttek az első bevételeim. Egyre nőtt a követőtáborom, egy idő múlva hivatalosan is megalapult a vállalkozásom. Elértek az első komolyabb megrendelések, hoteles kutyatálak és szappantartók, vendégházas bögrekészletek formájában.

2022-re sikerült a barátnőmmel egy közös bérleményt találnunk Budafokon a Magdolna utcában. Már szűk volt az otthoni műhely, ő a konyhájából dolgozott, szerettünk volna előre lépni, szerettünk volna workshopokat. Otthon lenni is jó volt, de már nagyon vágytam valami másra annyi év gyerekekkel otthon töltött idő után. Egy szerencsés véletlennek köszönhettük ezt a műhelyt, ahol azóta is jól érezzük magunkat. Azóta új kemencém is lett.

Egy fél évet tanítottam a Kerámiaparkban is korongos tanfolyamon, és azóta is folyamatosan akadt mindig egyszerre 1-1 ember, aki nálam kezdett korongolni tanulni. Ezeken az alkalmakon tudok igazán segíteni valakinek, ha rendszeresen összejön az óra. Úgy szoktam mondani, hogy én kötöttfogásban tanítok először. Túl közeli még a kezdeti tanulós szenvedéseim élménye, ezért én nem szeretem magukra hagyni a tanítványaimat a korongnál, amíg meg nem érzik, hogy hogy áll a kezükre a forma. Persze az egyszemélyes alkalmakon ez könnyebben is megy. Volt alkalmam úgy is segíteni valakinek, hogy a képzésében elakadt, sehogy nem akart összejönni a korongolás alapja, és nálam pár óra után valami átkattant benne. Persze bármit én sem tudok a korongon megtanítani, én is tanulok folyamatosan, de sok témában el tudunk indulni együtt. Bővíteni a tanítványok számát viszont nem fogom, mert nekem ennyi fér bele az időmbe úgy, hogy ne lássa kárát a saját alkotói folyamatom.

A workshopokra havonta maximum egy napot szánok. Két csoportban jönnek ilyenkor az emberek. Könnyen megteremtjük a belemerülős flow hangulatot. Mivel nagyon szabadon alkothatnak, és én a tárgyak elkészültét  abszolút támogatom szakmailag, ezért a nap végére rettentően el szoktam fáradni. Ez azonban olyanfajta fáradtság, amit sosem sajnálok. Mert megéri beletenni az energiát, mert mindenki felszabadul, átkattan a figyelembe, teremt valamit, és beleszagolhat az alkotás örömébe úgy, hogy utána még az emlékeztetőket is hazaviheti, és naponta használhatja.

A vásárokat is havonta igyekszem beiktatni, hogy mindenképp személyesen is találkozhassak a vásárlókkal. Nagyon szeretem a hangulatát ezeknek az eseményeknek, igazi jutalomjáték tud lenni a viszonylagos műhelybe zárt munkafolyamatok után. Az alkotók közössége is elég szorossá vált az évek alatt, sok jó barátom és kedves ismerősöm lett közülük.

2025 óta minden évszakban műhelyvásárt is tartunk, ami egy még egyel különlegesebb alkalom arra, hogy belessetek a kulisszák mögé, mi pedig vendégül láthatjuk az ismerős és ismeretlen érdeklődőket.

Habár sokféle kihívást megéltem már a munkámban, sokat tanultam belőlük, és fokozatosan alakult ki az, hogy hogyan szeretnék dolgozni. Ami sosem változik, az a belső irány, azt hiszem. Nehéz persze fenntartani a lelkesedést, amikor nem úgy alakulnak a vásárok, vagy ha nem úgy alakul maga a világ, hogy előre láthassam, honnan lesz meg a megfelelő bevétel, de eddig még mindig átlendültem ezeken.

A mai napig rengeteg tervem van, sok mindent szeretnék kipróbálni, megtanulni, kikísérletezni.

A mai napig izgatottan várok minden kemencenyiást.

Remélem, a tárgyaim át tudják adni mindazt az örömet, amit a készítésükkor megélek.
Remélem, az utam inspirál majd, hogy arra haladjatok, amerre a lelketek visz.
Remélem, arra is inspiráljuk majd egymást, hogy időnként megálljunk levegőt venni, újratervezni, a tágabb perspektívákat meglátni.
Remélem, a tárgyaim bebizonyítják majd, hogy a szép körülöttünk, a kezünkben naponta hat ránk.
Hogy milyen különleges élmény tudni azt, hogy ki készítette a tárgyainkat, és miylen lelkülettel.
Remélem, nektek is mindennapi társatok lesz egy-egy bögre vagy váza, ami az én műhelyemben született.